6. fejezet

6. fejezet (Kristen)

Másnap nyugtalanul ébredtem. Vagyis riasztottak. Nem más, mint a lányok. Azonnal hozzájuk siettem, de anyám beelőzött.

- Bocs, csak meg akartam nézni őket, nem gondoltam, hogy felébrednek – suttogta, de tök feleslegesen, mert a picik már teli torokból követelték a velük való foglalkozást.

- Megnéznéd inkább Victort? – kértem. – Gyanítom, ő is felébredt erre a hangzavarra. Na gyertek, lányok! – Először Sophie-t vettem ki a kiságyból, és a pelenkázó asztalra tettem. Míg őt tisztába tettem, az apukájuk is betámolygott a kisszobába, és Dorothyt ölbe véve lerogyott a karosszékbe.

- Mi a baj, hercegnőm? – motyogta neki. Az ő kisebbik hercegnője egyből őt kezdte figyelni, ahogy – még kissé fáradt – pofákat vág. Én sem álltam meg mosolygás nélkül.

Egy perccel később kicseréltük a babákat, egy rövid csókot váltva közben. Most Sophie részesült ugyanazon mimikajátékban. Őt is lenyűgözte. A picik néha tisztára úgy viselkedtek, jobban mondva olyan ámulattal figyelték az apjukat, mintha fülig belé lennének zúgva. Ami ugyan nemcsak mentális képtelenség lett volna, de erősen biológiai is. Én mégis feleslegesnek éreztem magam ilyenkor.

Dorothyval végezvén letisztítottam a mellbimbóimat, melyeken még rajta égtek Rob előző éjszakai csókjai, mikor újra kísérleteztünk, de most valamivel visszafogottabban, mint a múltkor – persze nem próbáltunk meg rendesen együtt lenni, tanulva az akkori kudarcomból, melyet máig is szégyelltem, holott természetes volt.

Mindkét kislányom kellett ahhoz, hogy szokásukhoz híven egyszerre szoptassam meg őket, ezért Sophie-ért nyújtottam a szabad karomat, de Rob ahelyett, hogy átadta volna, csak felemelte a mellkasáról, majd engem az ölébe húzott Dorothyval együtt. Csak ezután nyújtotta oda elém Sophie-t is.

Élveztem, hogy hozzá simulok, ő pedig a vállamra támasztotta az állát, így figyelte két éhes kis csöppségünket, ahogy falatoznak.

- Szeretlek – suttogta a fülembe, majd megpuszilta a nyakamat, végig a vállamig, és vissza. – Mindhármótokat.

Elmosolyodtam. Míg ő a derekamat cirógatta, előadtam neki egy ötletemet, amelyről úgy gondoltam, nem lesz ellenére.

- Mivel még nem tudjuk, tied lesz-e a szerep, mi lenne, ha eltűnnénk egy kicsit a városból? – Ez már előző este vacsora közben megfogalmazódott bennem, amikor anyám egy kicsit sok kezdett lenni a filmmel kapcsolatos ömlengése miatt.

- Mi és a gyerekek? – ébredt fel rögtön a kérdezett is.

- Ahogy mondod. Anyám nélkül…

- Mikor indulunk? – kérdezte totál felvillanyozódva. Elmosolyodtam. Tudtam, hogy – szerencsére – jól kijönnek anyámmal, mégsem hagyott volna ki egyetlen pillanatot sem, hogy szóvá tegye, mennyire nem díjazza, hogy anyám átmenetileg hozzánk költözött. Persze rögtön megváltozott a helyzet, amikor S.O.S. szükség volt egy bébiszitterre, mert mi kettesben akartunk maradni.

- Mondjuk reggeli után – feleltem a kérdésére.

Így is történt. Miután megetettem a lányokat, és felöltöztem, míg Rob lefekteti őket, Victorral a földszintre vonultam, ahol anyám már bőszen készítette nekünk a reggelit.

- Lelépnénk egy pár napra itthonról. Vigyáznál addig a házra? – Nem kerteltem, vele csak így lehetett elsőre felfogatni, mik a szándékaim.

- Ó. Hova mentek? – kérdezte hátra sem fordulva a pulttól.

- Brightonba – feleltem. Rob még nem tudta, csak induláskor akartam ezt elárulni neki.

Elővettem egy banánt a gyümölcskosárból és egy kistálban összenyomkodtam a fiamnak, aki hangos „baá”-ozással várta a finom falatokat. A konyhaasztalhoz ülve etetni kezdtem. Anyám nem problémázott, bár voltak aggályai.

- És mi lesz, ha közben hívják fel a férjedet a stúdióból?

Erre is megvolt a kész válaszom.

- Másfél óra alatt itthon tudunk lenni, ha szükséges – feleltem. Ennek ellenére reménykedtem, hogy nyugtunk lesz még egy pár napig. Azalatt talán meg tudom emészteni azt a tényt is, hogy Rob a világ legmocskosabb ribancával fog forgatni esetleg. Most, hogy ott volt a próbafelvételen, sajnos nem volt visszaút, tudtam, hogyha őt választják, akkor mennie kell.

Mikor megjelent, megreggeliztünk, utána felpakoltuk a gyerekeket, néhány ruhát is összedobáltam, majd elindultunk egy Robnak anyósmentes hétvégére.

~~~

- Tényleg szeretném, ha valaki melletted lenne, és segítene a gyerekekkel, ha esetleg megkapom a szerepet, és nem tudok veletek lenni – mondta pár órával később a tengerparton lazítva.

A gyerekek mellettünk voltak. Míg a lányok éppen déli pihenőjüket töltötték alvással, Victor egy kiterített pokrócon ülve játszott pár építőkockával és kagylóval.

Robra pillantottam, és azon gondolkodtam, hogyan bírnám mégis lebeszélni erről az őrületről. A stúdió biztos ki lenne akadva, de inkább az, mint az általam előre jósolt saját féltékenységi jeleneteim. Nagyon féltem, hogy ennek rossz vége lesz. Emilie-t ismerve nem is voltak alaptalanok a félelmeim. Szerelmem viszont újabban tényleg komolyan gondolta ezt a filmezést. Az álmait meg nem szívesen törtem volna le, hisz ő is normálisan állt hozzá, amikor én forgattam.

- Majd kitalálok valamit, megoldom, ne aggódj – mondtam az előző kérdésére, és szorosabban bújtam a karjaiba.

Élveztem, hogy itt vagyok, eddigi kapcsolatunk legmegnyugtatóbb és legkedvesebb helyszínén, az életem párjául választott férfi társaságában, és egy kicsit távol vagyunk minden bajtól, vagy lehetséges gondokozótól.

- Lehetne, hogy ne beszéljünk a filmről, amíg itt vagyunk? – kérdeztem halkan. Úgy döntöttem, nem beszélek a lelkére, hanem beletörődök. És próbatételként fogom fel. Ha ezt túléli a kapcsolatunk, akkor tényleg bármit! – Vagy amíg fel nem hívnak – fintorodtam el.

- Persze – felelte. Az ujjai felismerhetetlen mintákat rajzoltak a bőrömre. – Hoztunk napolajat? – kérdezte hirtelen.

Elmosolyodva bólintottam, de túl lusta voltam felkelni, hogy kivegyen a strandtáskából. Rob tette meg helyettem, de mivel félig rajta feküdtem, nem tudott volna normálisan bekenegetni, így lepakolt magáról a pokrócra. A nap forrón tűzött, a melege még itt, az árnyékban is felhevítette a bőrömet, amelynek hőmérséklete csak nőtt attól, ahogy kedvesem megérintett.

Kéjesen elnyújtóztam a simogatása alatt. Ezután váratlan fájdalmat éreztem a lapockám környékén. A lélegzetem is elakadt.

- Nem akarom, hogy bármi miatt feszült légy – súgta Rob a fülembe, majd tovább masszírozott. Először ordítani bírtam volna, pedig finoman csinálta, de ahogy engedtek az izmaim, úgy kezdtem egyre jobban élvezni.

A derekam környékére érve a mozdulatai lágyabbakká váltak viszont, és egy pillanattal később azt vettem észre, hogy kioldotta a bikinialsómat – a felső nem-viselésére már korábban rávett, és mivel senki más nem volt a partszakaszon, eleget tettem a kérésének, tudva, hogy ez rendesen meg fogja kínozni az önuralmát, de hát ő kérte… –, és ki is húzta alólam.

- Mit művelsz? – pillantottam gyorsan a gyerekek felé. A lányok még mindig aludtak, és Victor is eldőlt, magához szorítva a kedvenc rongytakaróját.

- Kényeztetni szeretnélek egy picit – súgta a fülembe a picik apja sokat sejtető hangon, és a szavaihoz méltóan így is cselekedett.

A fenekem végigmasszírozása után a combjaimra siklottak a kezei, de azokat kissé szétterpesztve újra felfelé vette az irányt. Mindeközben mellém feküdt, és az arcomra szórt egyelőre szűzies puszikat. Elég volt egy kicsit félrefordítani a fejem, hogy az egyik következő az ajkaimon csattanjon. Ha pedig már ott volt, nem állta meg, hogy csókká változtassa a puszit.

Meg akartam fordulni, hogy szembekerüljek vele, és én is viszonozni tudjam azt, amit ő művelt velem egyelőre alig-érintve a bőröm, de tudtam, hogyan szeretné folytatni, ezt viszont nem engedte.

- Csak hagyd – kérte halkan, majd az ujjai a combjaim találkozásához siklottak. Enyhén elveszítettem az eszméletem, miközben az ujjai nőiességem bejáratánál köröztek. Önként tártam még széjjelebb a lábaimat, és a fenekemet kidugva akartam belőle többet.

Már épp szóban is elkezdtem volna könyörögni, mikor egyik ujját mélyen, mégis gyengéden belém csúsztatta. Nem fájt, nem attól sikkantottam fel, hanem a szinte azonnal bekövetkező gyönyörömtől. Ezután több lett belőle: még egy ujja csatlakozott az előzőhöz. A kezemmel én is arrafelé tapogatóztam a testén, ahol mostanra már ágaskodó férfiasságát sejtettem, és nem is kellett csalódnom.

Rajta még volt fürdőnadrág, ezen át kezdtem el simogatni. Egymás szájába lihegve, néha egy-egy csókkal tarkítva részesítettük egymást ezúttal is szimplán mámoros pillanatokban, de az ilyen alkalmakkor is alig vártam, hogy végre teljesen belém vesszen. Mégsem kértem meg egy újabb próbálkozásra, ahhoz túlságosan tartottam attól, hogy megint fájni fog, és le kell őt állítanom.

Még három hét sem telt el azóta, hogy a babák megszülettek, úgyhogy időt kellett volna adnom magamnak. Ha sikerült volna. Ez viszont nem ment olyan egyszerűen, tekintve, hogy az ujjai egyre könnyedébben csúszkáltak bennem. Én is addig igyekeztem, míg végre őt magát érinthettem, nemcsak a nadrágon át, de alighogy az ő lélegzete is akadozásból totális visszafojtottságba változott volna, az egyik lányunk nyöszörögni kezdett.

Sajnos újabban nem engedhettük meg magunknak, hogy kizárjuk a külvilágot, így most is rögtön mindketten odakaptuk a fejünket. Ennek ellenére képtelen voltam megmoccanni, Robot is tovább simogattam, egyre gyorsabban mozgott a kezem, az övé szintúgy hevesen hajszolt engem a beteljesülés felé, és az égiek megkegyelmeztek: Sophie elhallgatott és aludt tovább. Én pedig alig bírtam visszafojtani hirtelen érkező gyönyöröm hangjait.

Egy olyan partszakaszon voltunk, ahol gyorsan mélyült a tenger, és egy kósza, ám hamar megnövekvő gondolatomnak engedelmeskedve elengedtem szerelmem robbanni készülő testét, majd eltávolodtam az ujjaitól, és a pokrócról felállva magam után húztam a vízbe. Még útközben megszabadult a nadrágjától.

A mellig érő vízben, felé fordultam, és a nyakát átkarolva felkapaszkodtam a testére. Kipillantottam a gyerekekre a partra, de mindegyik úgy volt, ahogy hagytuk.

- Kívánlak, próbáljuk így – kérleltem, de láttam rajta, hogy habozik.

- Kicsim, ne… – Tudtam én is, hogy még jobban fogom magam utálni, ha így sem sikerül, de abban bíztam, a víz megkönnyíti a dolgunkat.

- Csak próbáljuk meg – súgtam a szájától alig pár milliméterre, majd a nyelvemet az ajkai közé dugtam. A kezei egyből a fenekemre tapadtak, és úgy irányított, hogy merev teste az enyém bejáratához feszült. Majd egy centit belém is hatolt. – Még – kértem.

Rob hitetlenkedve és az őt is átjáró érzésektől zihálva elmosolyodott, de az ő tekintetét is vágy színezte.

- Nem akarok fájdalmat okozni – nyögte, mielőtt tovább haladt volna egy újabb centit, amit egy újabb csók kísért. Belesóhajtottunk az érzésbe. Egyelőre én is csak feszítőnek éreztem, de nem kellemetlennek.

Aztán szerelmemnél elszakadt a cérna, talán annak is köszönhetően, hogy a szájába haraptam, és erősebben húzott magára a kelleténél. Majd úgy maradt. Felsikoltottam, mikor majdnem tövig eltűnt bennem, de az jó volt, hogy nem ment tovább. Zihálva mért végig, egész odáig, ahol eltűnt bennem, majd mielőtt arra kérhettem volna, hogy folytassa, a tekintetében rémület csillant, és hirtelen kiszállt belőlem.

- Ne haragudj, de én ezt így nem bírom. Látom rajtad, hogy fáj – simította az arcát a nyakam hajlatába. – Szeretlek, Kristen, és mindennél jobban akarlak, de nem megy.

Ment volna, ha akarja, a múltkor még ő próbált rávenni engem, de a jelek szerint azóta átértékelte magában a dolgot. A hirtelen kiürülésem még kellemetlenebb volt, mint az, hogy az előbb mélyen bennem járt, így valahol igazat adtam neki. A csalódottságomat ráadásul tetézte, hogy most sem bírtam kielégíteni őt.

Mielőtt magával ragadott volna az önostorozás, ujjaimat még mindig lüktető testrésze köré fontam, és tovább hajtottam őt a csúcs felé. Mivel sós vizet nem szívesen kóstoltam volna, csak ez az egyetlen lehetőség akadt, hogy legalább őt részesítsem némi pótlék-gyönyörben, hacsak nem halasztom későbbre, de nem akartam kínozni. Elég volt egy pár mozdulat hozzá, hogy a felfokozott vágyak eluralkodjanak rajta.

Az élvezete a tengerbe loccsant, majd az ajkaimra szorította a száját, és vad, fájdalmasan szerelmes és szenvedélyes csókot adott. Miután valamelyest lecsillapodott a légzése, kissé távolabb tolt magától, és komoly tekintetét az enyémbe fúrta. Még meg is ijedtem tőle, hogy vajon mi rosszat csinálhattam – szerintem inkább jó volt neki, habár csak kicsit –, de mielőtt megkaphattam volna a fejmosást akármiért, valamelyik lányunk hangosan közbeszólt. És ezúttal nem hallgatott el.

A partra mentünk, lévén ő a fontosabb. Mire odaértünk, mindkét apróság sírdogált, de Victort még nem ébresztették fel vele. Egy alapos kéztörlést követően magam köré tekertem az egyik partra hozott törölközőt, és leellenőriztem, hogy tisztába kell-e rakni őket. Nem kellett, de elég melegnek tűnt a bőrük. Egyből megijedtem, de Rob higgadtan mondta, hogy talán csak melegük van.

Én lázra gyanakodtam, de mint utóbb kiderült – azonnal felvittük őket a házba, ahol kellemesebb időjárás uralkodott –, alaptalanul, mert alighogy hazaértünk, rögtön lehűltek.

- Victor is kimelegedett – árulta el. A fiunkat ő hozta, de a cuccaink nagy része még a parton maradt. Valószínűleg senki nem lopta volna el, de megkértem, menjen vissza értük.

Mielőtt az ajtóhoz lépett volna, odalépett hozzám. Láthatta, hogy még mindig aggódva nézegetem a kicsiket, mert a karjaiba húzott, és adott egy puszit.

- Nyugi, semmi bajuk nem lesz – nyugtatgatott. Bólintottam. Neki elhittem, de ettől még megijedtem az imént.

Mikor felhozta a partról a holminkat, elment leöblíteni magáról a tengert, miután pedig visszajött, megkértem, hogy figyeljen rájuk, amíg én is lezuhanyzom. Alig tíz perccel később egy vékony összeállításban tértem vissza hozzájuk. Rob elmosolyodott, alighogy meglátott, mire végignéztem magamon, mit húztam fel fordítva. Semmit.

- Mi az? – kérdeztem rá a derültsége okára, közben pedig odahajoltam a babák fölé. Újra aludt mindenki. Ez is aggodalommal töltött el, de most nem miattuk. Remek alkalom volt arra, hogy Rob „beszéljen” velem, ahogy ezt beelőlegezte.

- Így nem tűnsz háromgyerekes anyukának – ölelte át hátulról a derekamat, majd magához vont, és miközben egyik keze a melleimen kalandozott, csókokkal hintette a nyakamat. Egyből megborzongtam az érintésére. Ő is, legalábbis ahogy ezt a fenekemnél éreztem.

Őszintén örültem neki, hogy ilyen hatással vagyok rá, de aggasztott is a dolog. Ezek szerint képtelen vagyok normálisan kielégíteni, amíg nem szeretkezhetünk egyet végre normálisan. Elkeserített a dolog, mivel ha szerencséje lesz – nekem meg pechem –, őt választják ki a filmre, és a gyűlölt nőszemély tuti kiveti rá a hálóját. Előre sajnáltam Haleyt is Kellan miatt.

- Eszméletlen hatással vagy rám – súgta a fülembe vágyódó hangon, ami újabb remegésre késztette a testem, de egyben tovább növelte a félelmeimet is.

Megfordultam a karjaiban, és a nyaka köré fontam a sajátjaimat, hogy magamhoz húzzam egy csókra. Igen szenvedélyesre sikeredett, mindkettőnk vágyai pillanatok alatt újjá is éledtek, de az előbb történt újabb kudarcom után inkább elhúzódtam tőle.

- Oké – kezdte ekkor eltűnődve, aztán vett egy mély lélegzetet. – Tudom, hogy megegyeztünk, nem beszélünk róla, amíg itt vagyunk, de szeretnék mondani valamit.

A szívem meglódult, és a torkomban dobogott szaporán, mikor odavezetett a kanapéhoz, majd leülve az ölébe vont. Egy újabb, ám rövidebb csók után a homlokát az enyémnek döntötte, úgy suttogta:

- Senki mást nem kívánok rajtad kívül, és soha nem fogok máshoz nyúlni, amíg te vagy nekem.

- Tudom – nyögtem kínlódva. Valóban tudtam ezt, de ez esetben nemcsak rajta múlott ez.

- Emilie felőlem fejre is állhat, nem érdekel – győzködött tovább. – Neked pedig nem kell amiatt erőlködnöd, hogy tőled kapjam meg, amire vágyom, mert ki fogom bírni, amíg nem lehet, Victornál is kibírtam. Baromi szar volt, mert hiányoztál, de túléltem.

Nem tudtam, mit feleljek, így megint csak egy elmormolt „tudom” lett belőle.

- Elhiszem, hogy nem tennéd – jött meg aztán a hangom. – És bízom is benned, de te még nem tudod, mire képes.

- Nem is érdekel, hogy mire képes – vágott közben. – Engem az érdekel, te mikor leszel rá képes, de komolyan vissza bírom fogni magam, ha muszáj. És mivel még szemmel láthatóan fáj, ha benned vagyok, nem fogom erőltetni, amíg készen nem állsz.

Vettem egy hosszú, mély lélegzetet, és szorosabban hozzábújtam.

- Szeretlek – súgtam a fülébe. Mosolyogva viszonozta a vallomásom, majd ő is erősebben ölelt.

- A végtelenségig… – tette hozzá a mára már a kapcsolatunk szállóigéjévé vált kis szót.

Egyből a gyűrűmre pillantottam, amelybe ezt vésette, és minden kő leesett a szívemről, ami a kételyeimet okozta. Elhatároztam, hogy az elkövetkező – remélhetőleg még nyugodt – napokban nem is problémázom többet ezen.


(Rob)

Megértettem Kristen félelmeit, hisz én magam is így viselkedtem volna, csak valamivel vadállatabbul, de mivel valóban nem állt szándékomban annak az Emilie-nek a kedvére tenni, még ha lassacskán meg is öl a vágy egy kiadós szexért, úgy gondoltam, van elég önuralmam, hogy kibírjam, amíg a feleségemmel nem lehetek úgy együtt. Jobban szerettem őt, mint bárkit ezen a Földön – a gyermekeink valahol egy szinten voltak vele –, és boldog voltam. Eszem ágában sem volt tönkretenni ezt. Főleg nem holmi testiség miatt.

A következő Brightonban töltött napunk már ennek fényében telt. A vérem egyfolytában lángolt, főleg mert eszembe jutott, hányszor töltöttünk már itt szenvedélyes napokat a megismerkedésünk óta, de kordában tudtam tartani a vágyaimat. Mégsem bírtam kiverni a fejemből, milyen fantasztikus érzés volt újra összeforrni vele egy kis időre ott, a tengerben.

Az is bevillant, mikor egyik délután szerelmem elszenderedett a karjaimban, hogy mi lenne, ha lemondanám a filmet, amennyiben engem választanak. Nyilván nem örülne nekem a rendező meg a producer és még a jó ég tudja, kik, de ha ezen múlik a családi boldogságom, akkor inkább az étterem menjen csődbe, de ők voltak számomra a fontosabbak. Mégis lebeszéltem magam. Úgy véltem, Emilie-vel szerelmem félelmei ellenére el fogok bírni, akármennyire nyomulós is a csaj, akármilyen pasiról legyen szó, én pedig bíztam saját magamban.

A kapcsolatunk Kristennel már elég sok rosszat kibírt, úgyhogy emiatt cseppet sem éreztem veszélyeztetettnek a házasságunkat. Egyetlen alkalmat sem felejtettem el, amikor más férfiakkal tette próbára a türelmemet és a szerelmemet – köztük Kellannel, aki most legnagyobb sajnálatomra újra képbe került, valamint ott volt Aaron, hogy csak kettőt említsek, aki immár túlságosan az életünk része lett és a mai napig odavan érte –, mégsem róttam fel neki ezeket az eseteket.

Nekem is volt ez-az a számlámon. Kezdve Jillel, aztán az az ismeretlen lány valami kocsmánál, mikor egyszer épp nem voltunk együtt, valamint Kathy… Arról nem is beszélve, hogy megcsaltam őt a legénybúcsúmon. Az sors mázlija, hogy éppen vele, de akkor is…

A legutolsó gondolatot emlékké kerekítettem magamban, és hagytam magam visszagondolni azokra a mesés pillanatokra. Kár volt… a testem ugyanis rögtön reagált – ezt tetézte, hogy Kristen épp a karjaimban feküdt. Lopva végigsimítottam a testén. Az is bevillant, hogy valódi vággyal évek óta csak ő állt számomra a középpontban, és tudtam, hogy ezúttal sem fogom elveszíteni a fejem, akármilyen trükköt is vessen be Emilie. A feleségemet szeretem testemmel-lelkemmel, és ez a boldogságom receptje.

No meg a három apróság, akikkel megajándékozott, és akik közül a „férfi” fel is ébredt ebben a pillanatban. Kihúzódtam Kristen alól, hogy az ő felkeltése nélkül meg tudjam nézni, mi okozza a fiamnál a tragédiát, de csak éhes volt. Ez azonnal kiderült, amint a konyhába vittem, hogy minél messzebb legyünk szívünk hölgyeitől, akik tovább töltötték a sziesztájukat, ő pedig rögtön a hűtő felé kezdett nyújtózkodni.

Miután megetettem, a nappaliba mentünk, ahol ki lett alakítva neki egy játszósarok. Elmerengtem, hogy másfél éve ezt még csak álmodni sem mertem igazán. Akkor már tudtam, hogy lesz egy kisbabánk, de hogy mára három… Sokszor felfoghatatlan volt ez a számomra. És egyben földöntúli csoda, hogy egyáltalán megtörtént. Szeretettel figyeltem Victort, aki egyre többször gyakorolta a felállást – most már nem titokban, mint valószínűleg a múltkori premierje előtt –, és a lépegetést.

Most is épp erre készült. Egyből felugrottam a kanapéról, és halkan biztatva ott álltam mellette, hogy el tudjam kapni, ha elesés-közeli szituációba kerülne. Erre azonban nem volt szükség. Határozottan dülöngélt el a kanapéig, amelynek a szélébe belekapaszkodott, és nevetve visszanézett rám a válla fölött. Én is ránevettem. A mosolyában benne volt Kristen, ahogy a tekintetében is, emiatt pedig a kelleténél talán még jobban imádtam. Őt éppúgy, mint a lányainkat.

El is lett kényeztetve, legalábbis Jules erről panaszkodott, de szerintünk épp ellenkezőleg. Csak hagytuk, hogy önállóan dönthesse el, mikor mit szeretne. Most éppen a gitáromat nézte ki magának. Ez volt az egyik dolog, amit féltettem tőle, de megvolt a trükkje, hogy hogyan tartsam távol. Mivel sejtettem, hogy nem fog leszállni róla, amíg nem teszek a kedvére, úgy döntöttem, miért ne?

A fiamat felültettem a kanapéra, majd kivettem a gitárt a tokból, és mellé ülve játszani kezdtem. Halkan, nehogy a lányok felébredjenek, de Victort így is lenyűgözte az előadás. Olyannyira, hogy tele pocakkal pár perc múlva el is aludt mellettem. Sokáig figyeltem, miközben tovább pengettem a húrokat. Bár egy éve valóban nem hittem volna ezt, a világon semmiért nem cseréltem volna senkivel.


(Kristen)

Halk zeneszóra ébredtem. Először alig tudtam beazonosítani, még túlságosan az álmom – az igen erotikus és kiéhezett álmom – hatása alatt voltam. Rob viszont nem volt mellettem, hogy rögtön orvosoljam az emiatt keletkezett feszültségemet, így a keresésére indultam. Előbb vetettem egy pillantást a mellettem szunyókáló lányokra, akiket körbe is bástyáztam párnákkal, valamint egy-egy puszit is kaptak. Örültem, hogy Robnak igaza lett, és csak melegük volt a múltkor. Mindig túlrettegtem magam, ha beteg volt valamelyik gyermekem.

Miután őket biztonságban ott mertem hagyni, a nappaliba mentem, oda vonzott a dallam. Egyből meg is hatódtam a látványtól. Apa és fia a kanapén foglaltak helyet. A kisebbik éppen aludt, a szülőatyja pedig neki gitározgatott. És nem is akármit. Azt a dalt, amelyet nekem írt még évekkel ezelőtt.

Elérzékenyülve ültem le mellé, mire mosolyogva a szemembe nézett, és anélkül hajolt felém egy csókért, hogy a ritmusból kiesett volna.

Mikor elhalkultak a dalom utolsó akkordjai, kivettem a kezéből a gitárt, biztonságba helyeztem, majd szemből az ölébe telepedtem, és a vállára hajtottam a fejem. Tudtam, hogy tovább nem mehetünk, és nemcsak a mellettünk szuszogó Victor miatt, de a közelségére szükségem volt.

Ő sem volt rest rögtön végigsimítani a hátamon, majd a keze megállapodott a fenekemen, és egy puszit adott a halántékomra.

Az idillnek a mobilja rezgése vetett véget. Ez is rendes volt tőle, hogy lehalkította, nehogy bármelyik csöppség felriadjon a zajra, de most nem nagyon akaródzott neki érte nyúlni. Én pecáztam ki a zsebéből, de kissé elsápadtam, mikor megláttam, hogy a stúdióból keresik.