5. fejezet (Rob)
- Emilie… egy… utolsó ribanc! – sziszegte elfojtott dühvel. Hát ezzel mindent elmondott, amit tudni szerettem volna. Illetve annyira nem szerettem volna tudni.
- És azt is elárulod, miért tartod annak? – kérdeztem kíváncsian. Volt egy tippem, de nem akartam kimondani, amíg Kristen nem teszi.
- Egyszer játszottunk egy közös filmben. Én kaptam a főszerepet, de ő is jelentkezett rá, persze csak egy mellékszerep jutott neki. Erre szétkürtölte Hollywoodban, hogy lefeküdtem a rendezővel a szerepért! – magyarázta holt nyugodt hangon, csak a szeme szórt továbbra is villámokat. – Holott köztudott, hogy rajta az egész stáb végigment…
Nem örültem neki, hogy ilyesmi történt vele, jobban mondva köztük a múltban, de ez már évekkel ezelőtt lehetett. Azt sem vágtam, miért tart ez a harc köztük még azóta is. Nem először állapítottam meg eddigi életem során, hogy a nők bonyolult lények. Bár, ha jobban belegondolok, valószínűleg én sem szívlelném az illetőt, aki ilyesmit állítana rólam. Ha tényleg nincs valóságalapja…
- De ugye nem volt igaza? – adtam hangot a fejemben megforduló kételynek. Elszúrtam. Ezt abban a pillanatban tudtam, amikor Kristen hitetlenkedő hangot hallatott.
- Szerinted én képes volnék ilyesmire? – szegezte nekem a kérdést, mint valami fegyvert.
- Nem, dehogy! – mentettem a bőröm rögtön. Féltem, hogy ebből az idióta elszólásból hetekig tartó összebújás-megvonás lesz. A szextilalom már amúgy is érvényben volt, azt nem vethette be ellenem.
- De igen, azt hiszed… – mért végig csalódottan. – Na jó. Nem érdekel. Menjünk. – Ezzel kitrappolt a szobából. Kissé félve követtem.
Alighogy kiléptem az ajtón, mégis megtorpantam. A család ott ácsorgott a folyosón, és szemmel láthatóan nem figyeltek. Feltűnően nem figyeltek. Vagyis mindent hallottak. Kristen viszont nem volt köztük.
Egy lemondó sóhajjal odaléptem a nővéreimhez, akiknek a kezében egy-egy baba volt, mindkét csöppség homlokára adtam egy puszit, majd a földszintre mentem a csapattal a nyomomban. A fiamat a nappaliban leltem meg, neki is adtam egy puszit, majd fájó búcsút vettem a háztól, melyben eddig boldogan éltünk, de ezek után örülhetek majd, ha Kristen megengedi, hogy Bennyék óljában aludjak. Persze még a kutyáknak is lehet ellenvetésük. De tán valamelyik barátom befogad majd átmenetileg.
Életem párja még mindig puffogva ült a kocsiban. Az anyját a hátsó ülésre száműzte. Mindketten elvárták tőlem, hogy én vezessek, így hát beültem a helyemre.
- Szívem, nem úgy…
- Megmondtam, nem érdekel! – szakított félbe a szólított, és tüntetőleg kibámult az ablakon. Julesra néztem, aki vállat vont, és kézzel-lábbal a tudtomra adta, hogy nincs semmi gáz, majd lenyugszik a lánya, csak kissé feszült a csaj miatt.
Megkérdeztem, mi lesz az úti cél, majd indítottam. A hideg is kirázott, ahogy leparkoltam a stúdió épülete előtt.
- Próbafelvétel is lesz? Vagy hogy hívják… – fordultam anyósomhoz, lévén ő volt az egyetlen, aki szóba állt velem a kísérőim közül. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy kisiskolás az első tanítási napon, de ez az érzés megszűnt, amint a bejárat felé tartva Kristen viselkedése megváltozott.
- Ha igen, abban is remekelni fogsz – jelentette ki optimistán mosolyogva, majd megfogta a kezem. Máris jobban éreztem magam – még így is, hogy csak tettetett volt a jókedve, nyilván a látszat miatt –, bár volt egy olyan érzésem, hogy nem kéne előre innom a medve bőrére. Azzal inkább meg szerettem volna várni, míg hazaérünk, és kiderül, hol kell éjszakáznom a meggondolatlanul hülye kérdésem miatt.
A rendező, Ryan teljesen normálisan fogadott, egyelőre kellemesen csalódtam. Azt hittem, mindenki fellengzős és beképzelt lesz, de szerencsére tévedtem. Elmondta, hogy igen, lesz egy próbafelvétel, amely során kiderül, ki hogyan alkalmazkodik a szerephez, és mennyire bír a főszereplő bőrébe bújni.
Jules rögtön karon ragadta szegényt, és míg ő a rátermettségemet ecsetelte a nyomorultnak, én Kristen felé fordultam.
- Nem úgy gondoltam, ne haragudj! – Ez most fontosabb volt, mint bármilyen meghallgatás.
- Hagyjuk ezt most – felelte, és lerítt róla, mennyire ideges.
- Tűnjünk el innen, Kristen! – jelentettem ki ekkor határozottan. Ő meg rám csodálkozott. – Ha ez van belőle, akkor nem érdekel az egész. Nem akarok veszekedni veled – magyaráztam meg, miért is akarnék inkább lelépni.
- Nem – ingatta a fejét. – Nekem kell végre lezárnom azt… ami történt – felelte szaggatottan, de közben nem nézett rám. Valami azt súgta, más is lehet itt a háttérben, nemcsak az, amit elmondott, de ezt most nem firtathattam, mert az anyja visszatért, felhőtlenül boldog volt, és közölte, hogy negyedóra múlva én következem.
Szándékomban állt addig is rágyújtani, ezt viszont csak kint tehettem meg. Szerelmem, és Jules is velem tartottak, bár anyósom nem tartotta jó ötletnek, hogy „büdösen” megyek majd be, de egy vállvonással elintéztem. Senki ne a bukém miatt találjon alkalmatlannak. A végére sikerült úgy felspannolnom magam, hogy elhatároztam, juszt is az enyém lesz a szerep. Cigarettaszag ide vagy oda!
A vágóhídra való vonulásomat megelőző utolsó szál szívásakor egy szőke lány viharzott el mellettünk be az épületbe, már amennyire tűsarkakon ezt annak lehetett nevezni. A ruhája a hűs londoni idő ellenére sem bízott semmit a képzeletre.
Kedvesem nyíltan meg is bámulta. Én nem mertem, mivel ő itt volt.
- Remélhetőleg nem neked kell felmelegítened – morogta, és kicsit szorosabban ölelt. Ennek örültem, de jobb szerettem volna, ha magától teszi. Azt viszont már legalább tudtam, hogy kicsoda Emilie.
Jules megint eltűnt valamerre, így kihasználtam az alkalmat, hogy a jelenléte nélkül próbáljam meg lecsillapítani Kristent.
- Akármit is állított rólad, felejtsd el. És afelől is biztos lehetsz, hogy nekem nem tetszik, szóval…
- Ó, te még nem tudod, milyen mézes-mázos bír lenni – nézett rám gúnyosan. Ismét fel akartam ajánlani, hogy menjünk inkább haza, de ekkor a nevemet hallottam bentről.
- Ne aggódj – szóltam halkan, majd megcsókoltam. Olyan édesen viszonozta, hogy legszívesebben hazacipeltem volna. Vagy a kocsiba. Lassan már mindegyé vált, hol és hogyan, de akartam őt. – Szeretlek – súgtam, majd megkérdeztem, bejön-e velem, de nemet intett.
Anyósom ekkor megjelent. Időközben kiderítette, mi fog történni a következő percekben. Nem lettem tőle boldog. Sőt, éreztem, hogy elsápadok, de szerelmem még nálam is fehérebb volt. Annak pláne nem örültem, hogy ő is hallotta.
Fenntartásokkal léptem be a helyiségbe, mert bár nem emlegettem fel a múltat, tökéletesen eszembe jutott, hogy ugyanez történt vele is a legutóbbi filmjekor: szoba, pasi, csók. Direkt örültem is neki, hogy dohányoztam. Ha a feleségemnek igaza van, és a csaj nyomulni fog, talán ez elrettenti.
Rajtunk kívül még vagy öten voltak a helyiségben, majd megjött a rendező is.
- Oké, üdv mindenkinek! A tizenkettes jelenetet próbáljuk meg létrehozni – szólalt meg rögtön. Valaki a kezembe nyomott egy papírköteget.
Kinyitottam. Felismertem: ilyen egy forgatókönyv. Elolvastam a jelenetet, még a kétsornyi szöveget is nagyjából sikerült megjegyeznem, bár biztos voltam benne, hogy elfelejtem. Semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez. Elhatároztam viszont, hogy úgy fogom csinálni, hogy ne akarják megismételtetni.
Emilie odalépett hozzám, és bemutatkozott. Mindenben tökéletes ellentettje volt a feleségemnek. Kedvesen mosolygott rám – meg mindenkire –, de képtelen voltam viszonozni. Eszembe jutott, mit mondott Kristen. Lehet, hogy a csaj most éppen úgy vetette be magát a főszerep érdekében, amivel annak idején megvádolta a feleségemet?
Valójában nem érdekelt a kérdés. Miután túlestünk a bemutatkozáson, amely alkalmával Emilie túl sokáig szorongatta a kezemet, Ryan közölte, hogy ugorjunk a mélyvízbe, és jöjjön az a csókjelenet. Én a magam részéről ledermedtem. És újból eszembe jutott a múlt.
Mintha tegnap lett volna, olyan pontosan emlékeztem rá, mi történt akkor, amikor Kristen a legutóbbi filmjét forgatta. Neki is smárolnia kellett Kellannel, és utólag láttam a róluk készített videót. A nem kedvenc emlékeim közé zártam azt a csókot, de most minden kockája lepergett előttem.
Bár eltemettem a többi emlékem – a szépek – alá, most a felszínre tört… És én nem akartam ezt tenni vele. Nem akartam, hogy ugyanazt kelljen átélnie, amit nekem akkor.
- Szexfilmet forgatunk? – tettem fel a kérdést gyorsan.
A helyiségben tartózkodó összes szempár döbbenten felém fordult.
- Nem – nézett végig rajtam sajnálkozva Emilie. Ő jutott szóhoz leghamarabb. Nem voltak kétségeim, hogy abban is bármikor benne lenne.
- Akkor nem lehetne valami más? Amelyben esetleg a színészi képességeink is megnyilvánulnak? – fordultam a rendező felé. Ő is végignézett rajtam, de neki – hál’ Istennek – nem vágy csillogott a szemeiben, hanem düh.
- Nem! Arra ott lesz a film. – Ennél még egy jégtömb sem lehetett volna határozottabb. Volt egy olyan érzésem, hogy nem zárt a szívébe.
Ryan elmagyarázta, pontosan mit vár tőlünk, majd hátrébb húzódott.
Felocsúdni sem volt időm, Emilie karja a nyakam köré fonódott és vadul csókolni kezdett. Ez csak szerep – mantráztam magamban, és mélységesen megbánva, hogy ebbe belementem, viszonoztam. Aztán ő lelökött a mögöttem heverő kanapéra, széttárt lábakkal az ölembe ült, és megint megcsókolt.
Lefogtam a kezét, amikor gombolgatni kezdte az ingemet, így is elég hülyén éreztem magam. Egyetlen porcikám sem akarta ezt. Azaz mindegyik, csak nem vele, nem itt és nem fél tucat ember szeme láttára egy csomó kamera előtt.
Aztán hirtelen vége lett. Emilie eltűnt rólam, és a rendezőhöz sietett. Én egyelőre örültem, hogy a testem nem hagyott cserben. Még mindig csak Kristen volt rám izgató hatással. A korábbi egyetlen kis csókja is jobban feltüzelt, mint az imént Emilie-é.
Eszembe jutott, hogy szöveget nem is mondtam, de mivel azt a kanapés rész előtt kellett volna, már tök mindegy volt. Ryan azt mondta, két napon belül értesíteni fog, ha engem választottak, majd szólította a következő „áldozatot”.
Kifelé indultam, és végtelen öröm töltötte el a szívem, hogy túl vagyok rajta, túléltem, és nem is izgultam fel, ám ekkor Emilie mellém lépett.
- Isteni voltál – suttogta. – Remélem, te kapod meg a szerepet. Talán tehetek is valamit az érdekedben… – Efelől nem voltak kétségeim. – Vagy gyakorolhatnánk kettesben…
- Kösz, de nem – hárítottam mindkét ajánlatot, majd otthagytam. Szerencsére nem jöhetett utánam, mert visszahívták.
Kiérve vettem egy mély lélegzetet, és Kristent kerestem a tekintetemmel. A látványtól viszont, amely a parkoló felé pillantva elém tárult, földbe gyökerezett a lábam. Kedvesem egy nagyon is ismerős valakivel bájcsevegett és nevetgélt épp egy hatalmas motor mellett.
- Ez meg hogy kerül ide? – suttogtam magam elé.
- Ő is játszik a filmben – szólalt meg anyósom valahol mellettem. Nem éppen a rokoni kapcsolatunkhoz méltó pillantást vetettem rá.
- Ilyen nincs – morogtam dühösen, és határozott léptekkel feléjük indultam.
- Üdv, rég találkoztunk – nyújtott kezet Kellan, alighogy odaértem. És a fél méter is másfélre nőtt közöttük hirtelen. Eddig úgy tudtam, hogy boldog házas, de a pillantás, amelyet az én feleségemre vetett, meggyőzött róla, hogy ez őt nem akadályozná meg semmiben.
Nem fogtam meg a kezét, inkább Kristent öleltem át.
- Mehetnénk? – kérdeztem zaklatottan. Ez már túl sok sokk volt erre a napra.
- Képzeld, ő is játszani fog a filmben – újságolta, amit már tudtam.
- Remek, akkor talán még összefutunk – vetettem oda neki, és el akartam húzni onnan a nejemet, de visszatartott.
- Máris – ígérte, és visszafordult régi riválisomhoz, majd megbeszélték, hogy Kellan valamikor átjön hozzánk vacsorázni.
- Alig várom, hogy lássam a lányaidat – mosolygott rá életem értelmére, majd nekem is hűvösen odabiccentett, és elindult a stúdió épülete felé.
- Na, hogy ment? – fordult ekkor végre felém kedvesem figyelme.
- Jól – vontam vállat. Nem akartam neki részletezni, mi történt odabent. Ennyivel azonban nem elégedett meg.
- Rágerjedtél? – Ez pont olyan undok és alaptalan feltételezés volt, mint amilyent én szegeztem neki indulás előtt.
- Nem. Most pedig, hogy kvittek vagyunk a piszkálódásban, hazamehetnénk? – kérdeztem, pedig messze sem voltunk kvittek. Ő nyíltan kikezdett Kellannel a szemem láttára, de ezt megpróbáltam most úgy felfogni, hogy csak beszélgettek, és egy régi ismerősével találkozott, nem pedig egy esetleges jövőbeli szeretőjével.
Egész hazaúton Jules áradozásával volt tele az autó. Személyesen ismerte valahonnan Ryant, és borzasztó boldog volt, amiért ő rendezi a filmet. Magával hozott egy példányt a forgatókönyvből is. Ezzel egy pillanatra kizökkentett az egész másfelé terelődött gondolataimból. Nekem eszembe sem jutott, hogy kérjek egyet. Pedig legalább azzal tisztában kéne lennem, hogy miről fog szólni a film, amiben talán szerepelhetek.
Mivel tele volt a kezem a kormánnyal, Kristennek sikerült megszereznie, és át is futotta, mire hazaértünk. Egyetlen apró reakciót sem mutatott, amely utalt volna a tartalmára, úgyhogy egyelőre be kellett érnem a tudatlansággal. Meg azzal a próbafelvétellel, amit ma csináltunk. Őszintén reménykedtem benne, hogy nincs folytatása annak a jelenetnek, hanem mondjuk, úgy van vége, ahogy történt.
Az ajtón belépve szerelmem megvetően egy sarokba dobta a papírokat, és a nappaliba indult, hogy megnézze a gyermekeinket. Nekem is ők voltak fontosabbak, úgyhogy követtem. Victor hangos csatakiáltással köszönt nekünk, majd közölte, hogy nem, és játszott tovább. Dorothy és Sophie már éhesek voltak, így négyen felvonultunk az emeletre, hogy anyu megetethesse őket.
Nem tetszett, hogy nem szól hozzám, ezért megkérdeztem tőle, meddig tervezi még a felesleges duzzogást.
- Nem duzzogok – sóhajtott. – Csak… kicsit pikáns lesz ez a film, és… rossz előérzetem van miatta. – Nem kellett kimondania, hogy tudjam, kire célzott.
- Nekem meg Kellan miatt – vallottam be. – Fogalmam sem volt, hogy vele ismét találkozni fogunk…
Segítettem Kristennek elhelyezkednie a lányainkkal a karosszékben, majd eléjük ültem a szőnyegre, és figyeltem, ahogy esznek. A látvány magával ragadott, ahogy mindig, de a témát még nem beszéltük át.
- Semmilyen hatással nincsen rám Emilie – közöltem vele. Hogy meggyőzzem, elmeséltem neki a jelenetet. Ezt talán nem kellett volna, mert keserűen összeszorította a száját, de azt akartam, hogy mindenről tudjon, és bízzon bennem. – Érted vagyok megveszve, nem pedig érte.
- Mert még nem hízelegte be magát nálad – motyogta. – De ami késik, nem múlik… Mindenkivel ezt csinálja.
- Tévedsz, megtette – jutott eszembe az a pillanat, mikor eljöttömkor mellém lépett. Kedvesem szemei rögtön rám rebbentek.
- Hogyhogy? – kérdezte rögtön. Elmeséltem neki. Nem lett tőle jobb a kedve, de legalább azt is megtudta, hogy visszautasítottam. – Sokkal csinosabb, mint én – suttogta aztán. Mielőtt kicsordult volna az az ott remegő könnycsepp a szeme sarkán, közelebb húzódtam, és megcirógattam az arcát.
- Ez baromság. Nem csinosabb – tiltakoztam. – Fogalmam sincs, miért hiszed, hogy az – hitetlenkedtem.
- Neki nincsenek terhességi csíkjai – motyogta. Ezen muszáj volt felnevetnem, de el is hallgattam rögtön, amint megláttam a tekintetét. Az egy cseppet sem volt jókedvű.
- Neki nincs három csodaszép kisgyermeke – pillantottam az épp jelenlévő kettőre. – És gyönyörű vagy – néztem utána megint a szemeibe. Kétkedést olvastam ki belőle, de amikor felé közelítettem egy csókért, elfordította fejét.
- Megtennéd, hogy fogat mosol előbb? – Már épp tiltakozni készültem, hogy reggel túlestem rajta, de eszembe jutott, miért mondja, így hát elvonultam a fürdőbe.
Ők éppen végeztek, amikor én is. A csók elmaradt, ehelyett kaptam egy babát a karjaimba, akit el kellett ringatnom.
- Alig esznek mostanában – osztotta meg velem Kristen az eltöprengése pillanatnyi tárgyát. Pedig azt hittem, még mindig a partnernőmmel van tele a feje.
- Hogyhogy alig esznek? – néztem az egyik picire.
- Nem tudom – fakadt sírva ekkor ő. Én meg megijedtem. Ilyen hirtelen nem szokott hangulatváltani… Mivel nála volt Dorothy, nálam pedig a nővére, fél karral tudtam csak magamhoz húzni, és kifaggatni, mi a baj. – Csak aggódom értük – szipogta. Én sem örültem, hogy nincs étvágyuk a kicsiknek, de mivel két nap múlva kellett őket orvoshoz vinni, úgy gondoltam, addig nem lesz komolyabb bajuk.
A feleségem miatt jobban aggódtam. Amint lefektettük a lányokat, magammal húztam a hálóba, és ránk csuktam az ajtót.
- Te jól vagy? – kérdeztem tőle. Megpróbált hárítani, de láttam rajta, hogy valami nem stimmel.
Ezúttal nem sírta el magát, hanem ellenkezőleg: a karjaimba bújt. Még szép, hogy átöleltem. A szívem rögtön hevesebb dobogásba kezdett – nem úgy, mint mikor Emilie mászott rám –, de nem hagytam, hogy a gondolataim a szex felé terelődjenek. Meg azt sem, hogy a tekintetem az ágy felé.
- Victornál nem voltál ilyen… érzékeny – hoztam szóba egy korábbi meglátásomat.
- A lányok viszont ketten vannak, és elfáradtam – vallotta be. Pedig még csak pár hetesek voltak a legújabb jövevények. Egy kicsit megijedtem, mi lesz most, de aztán kitaláltam.
- Ha esetleg én kapom meg a szerepet…
- Tuti, hogy te kapod meg. Nincs olyan mázlim, hogy ne így legyen – szakított félbe. Újra kezdtem, ügyelve a hangsúlyra is.
- Ha én kapom meg a szerepet, felveszünk melléd valakit arra az időre, aki segíteni fog ellátni mindent. Nem kell megszakadnod bele – ajánlottam, bár egyelőre fogalmam sem volt, miből fogjuk fizetni az illetőt.
- Nem kell – tiltakozott rögtön.
- Szívem, nem akarom, hogy tönkremenj – emeltem fel a fejét, hogy a szemébe nézhessek. – Akkor megkérjük valamelyik nővéremet, hogy jöjjön át gyakrabban, vagy tudom is én…
- Hagyjuk, Rob. Majd jobban leszek, biztos csak Emilie miatt borultam ki ennyire… – Ezzel megpróbált kibontakozni a karjaimból, de nem akartam elkapkodni ezt a dolgot.
- Elmondod, hogy valójában miért utálod? – kérdeztem komoly hangon.
- Elmondtam – nézett rám zavartan. – Megvádolt, hogy…
- Ugyan, egy ilyesmit simán kivédesz. Valami más is történt, igaz? – Elég volt meglátnom a tekintetét, hogy tudjam, sajnos beletrafáltam. – Mondd el, hogy micsoda. Kérlek! Nem tudok segíteni, ha nem tudom, miről van szó…
Kristen felsóhajtott, majd megvonta a vállát.
- Nem fontos.
- De, igenis az! – erősködtem. A reggel feltámadt gyanúm megint jelentkezett. Nem titkolt ellenszenvvel mondtam ki azt, mire gondolok én. – Mike-kal is kapcsolatos igaz? – Kedvesemnek meg sem kellett szólalnia vagy bólintania, hogy tudjam, erre is ráhibáztam.
Elengedtem. Most már nem akart menni.
- Mondtam, hogy nem fontos. Mike már nem jelent nekem semmit – győzködött. De ezzel tisztában voltam egy jó ideje. Más férfiak sokkal előrébb voltak nála a listán, akiket szívből utáltam, mert odavannak a feleségemért. Például Aaron. Vagy Kellan. De Mike már nem jelentett veszélyt a kapcsolatunkra nézve. Legalábbis eddig azt hittem.
Most mégis megfordult a fejemben, hogy mi van, ha tényleg miatta utálja így Emilie-t Kristen. Hosszan fürkésztem a tekintetét, végül úgy döntöttem, tudni akarom, mi történt hármójuk között pontosan.
- Tudom, hogy nem jelent már neked semmit, de akkor is mondd el, kérlek, mi ez az egész.
Szerelmem tetőtől talpig elszontyolodva hátrált pár lépést, majd leült az ágyra. Utána mentem, és mellé ültem.
- El akarta szedni tőled Mike-ot? – tippeltem. Sajnos tudtam, hogy volt idő, amikor még Kristen is bele volt zúgva abba a pojácába.
Felvérteztem a lelkemet mindennel szemben, amit valószínűleg hallani fogok, de amit végül megtudtam, arra nem voltam felkészülve.
(Kristen)
Borzalmas volt kint várnom tétlenül, miközben tudtam, hogy a stúdióban Emilie épp a férjemet csókolgatja. Szívem szerint rágyújtottam volna Rob nálam hagyott cigijéből, de anyám lebeszélt. És győzködni kezdett, hogy ez csak színjáték.
Na persze. Én is emlékeztem, hogyan csókoltam meg először Kellant annál a próbajelenetnél. Máig is bűntudatom volt miatta, bár azóta helyreraktam magamban, hogy nem érzek iránta semmit.
Erre, mint derült égből a villámcsapás, meg is jelent. Ugyanazon a motoron – bár fogalmam sem volt, hogyan hozatta át ide Amerikából, meg egyáltalán, mit keres itt? –, amelyen akkor láttam őt először. Rögtön kiszúrt, és mosolyogva parkolt le mellettem.
Miután akaratlanul is túl nagy hévvel ölelt magához, elhúzódtam tőle, és egy kissé ideges pillantást vetettem az épület felé. Szinte magam előtt láttam Emilie-t és Robot, ahogy Isten tudja, milyen helyzetben épp egymást falják. Felnyögtem a fájdalomtól, és inkább Kellanre fordítottam a figyelmemet.
- Csak nem te is szerepelsz a filmben? – kérdezte csodálkozva.
- Miért, te igen? – döbbentem meg én is.
- Ja, az egyik főszerepre jöttem. – Ezek szerint Rob riválisa… már megint – gondoltam. Mi lesz ebből?
- Én még babázok, úgyhogy forgatás kizárva. – Meg egyébként sem terveztem, hogy valaha még egyszer ilyesmire adom a fejem, de ezt nem kötöttem az orrára.
- Tényleg, most születtek meg a picik! – kiáltott fel örvendezve. Aztán áthatóan végigmért. Majdnem belepirultam, olyan alaposan időzött el a tekintete a testem egyes részein. De pirulás helyett inkább kellemetlenül éreztem magam. – Egyszer szívesen megnézném őket, ha lehet… – tette hozzá. Mivel a múltkor már egész emberi módon voltak képesek viselkedni egymással Robbal, rábólintottam.
Még kifaggattam, hogy meddig marad Londonban, mire közölte, hogy ha megkapja a szerepet, akkor a forgatás végéig, de ha nem, akkor is egy hetet biztosan. Épp megegyeztünk, hogy itt még nyilván össze fogunk futni, amikor megjelent a férjem, és kapásból úgy viselkedett Kellannel, mintha legalábbis egy ágyban talált volna bennünket.
A reggeli kedves kis beszólása után – akár véletlen volt, akár nem – nem tetszett, hogy most még ő áll neki féltékenykedni, holott kerek húsz percen át Emilie-vel volt. És volt egy olyan gyanúm, hogy a csaj megpróbált rányomulni. Ahogy mindenkire, akinek farka van…
Egy másodpercig még Kellant is sajnáltam emiatt, de csupán egy mosolyt tudtam megereszteni felé, abból is az együtt érző fajtát, aztán ő, észrevéve, hogy kedvesem most nincs a legjobb hangulatban, inkább lelépett. Csodák csodája Rob egy szót sem szólt miatta.
Hazafelé az autóban viszont kiolvastam a forgatókönyvet, amelyet anyám nyúlt le a helyszínről. Mint kiderült, két darab férfi főszereplő lesz, így elképzelhető, hogy Kellan és a férjem is szerepelhetnek benne, de egyelőre minden kétséges volt. Mire leparkoltunk a házunk előtt, harmincszor átkoztam el magam, amiért hagytam, hogy Rob elvállalja ezt a filmet. Amit én forgattam legutóbb, alig egy-két szűzies csókjelenetet tartalmazott, ehhez képest, amit ő fog, egy hard core pornó is esti mese lenne gyerekeknek. Erős túlzással persze, de az mellékes.
Számolnom sem kellett, pontosan meg tudtam volna mondani, hány szexjelenetük lesz, és Emilie köztudottan szerette önmagát adni a kamerák előtt is. Nem egy színész-ismerősöm házassága ment már rá erre. És ha Rob csak egy kicsit is elgyengül… akkor nekünk is annyi.
Nem lett jobb kedvem, mikor később a lányaink etetése közben és után arról győzködött, hogy engem szeret és gyönyörűnek tart. Képtelen voltam hinni neki. Én magam is láttam ma Emilie-t.
Szerelmem csókját sem nagyon volt most gusztusom elviselni, tudva, hogy ma már más is járt a szájában. Ráadásul a beleegyezésemmel – még egy strigulát húztam magamnak a „hülye vagyok, hogy ezt engedem” listán. De nem volt mit tenni, el kellett viselnem.
Később ránk zárta a háló ajtaját, és elkezdett faggatni, mi az a dolog, amiért ennyire neheztelek Emilie-re. Nem akartam, hogy megtudja. Már reggel sem akartam neki elmondani, hisz tulajdonképpen nem volt jelentősége. Mike évek óta nem volt az életem része, előtte is csak azt hittem, hogy szeretem, de akkor még fogalmam sem volt róla, mi a szerelem. Csak miután megismertem a férfit, aki mára a férjem, és három csodaszép gyermeket csinált nekem.
Mégis feléledtek a múlt szörnyei a lelkemben. És tartottam tőle, hogy megismétlődik az, ami akkor is fájdalmat okozott. Most belehalnék, hisz immár igaz érzelmekkel imádom a páromat, nem úgy, mint akkor.
- El akarta szedni tőled Mike-ot? – kérdezte Rob kelletlenül. Éreztem a hangsúlyán, hogy még mindig nehezére esik kimondania ezt a nevet.
Mivel tudtam, hogy úgysem hagy békén addig, amíg el nem mondom, amit tudni akar, elhatároztam, hogy egy finomított verzióban előadom neki a dolgot.
- Nemcsak én forgattam le vele azt a bizonyos mozit, ahol én voltam a főszereplő, hanem Mike is. Ugyanabban a filmben. A forgatókönyv szerint ők alkottak egy párt. És Emilie szereti élesben csinálni a szexjeleneteket, mert, ahogy ő fogalmaz: úgy sokkal hitelesebb. Neki nem Mike kellett, csak egy orgazmus. Kamerák előtt. A filmből aztán kivágták, de… én ott voltam, és láttam mindent.
Nem bírtam folytatni, Rob úgy tűnt, ennyiből is megértette, mit akarok mondani.
- Mike egy idióta – jelentette ki egy kis idő múlva.
- Akkor pont összevesztünk valamin, úgyhogy végül is nem csalt meg, csak…
- Az mindegy. Ha szeret, akkor nem tesz ilyet. Én sosem tenném. Még ha összevesznénk, akkor sem!
- Nem kell hozzá összevesznünk. Olvastam a forgatókönyvet. Lesz benne pár elég pikáns jeleneted vele, és…
- Én nem vagyok Mike! – Rob újra tiltakozott, én viszont kételkedni kezdtem. Emilie eddig mindig megkapta, amit akart. És ha szemet vet a férjemre, akkor hiába minden szerelem, meg három gyerek… Ráadásul most van az a rohadt időszak is, amikor nem adhatom meg neki én azt, amit kíván.
- Csak félek… – súgtam, mire Rob a karjaiba vett, és szorosan átölelt. Ezután bizonygatni kezdte, hogy soha nem csalna meg, előbb akasztaná fel magát.
- Ma semmit nem mozdított meg bennem a csaj. És rajtam sem. Ne félj, nem fogom hagyni, hogy közénk álljon. – Nem nyugtatott meg, de úgy döntöttem, hiszek neki. Más választásom úgysem volt. – Szeretlek. És bármennyire is jó lenne már úgy együtt lennünk, nem fogok Emilie-féle pótlékra fanyalodni, amíg te újra használható nem leszel.
Ennél romantikusabban is megfogalmazhatta volna, hogy mennyire szeretne már rendesen lefeküdni velem, de ennek ellenére nem fog megcsalni, a lényeget így is megértettem. És egy csókkal előlegeztem meg neki a bizalmat. Forrón viszonozta. Az én fejemből viszont nem ment ki az, hogy ma őt is megcsókolta.
Elhúzódtam tőle, és éreztem, hogy megint kezdek kiborulni.
- Kristen… – súgta újra felém hajolva, de elfordítottam a fejemet. Tudtam, hogy ezzel csak magam alatt vágom a fát, de nem tehettem róla. A gondolattól is rosszul voltam, hogy ezek ketten ma milyen intim közelségbe kerülhettek máris.
- Sajnálom, ez most… nem megy.
- Oké – felelte megértően szerelmem, de azért odahúzott a mellkasára. Hallhattam a szíve vad dübörgését, és bennem is tombolt a vágy, de elég volt megcsókolnia, hogy tudjam, nemrég mást is ugyanilyen szenvedéllyel csókolt…
A könnyeim némán potyogtak ki lehunyt szempilláim alól. Imádkozni kezdtem, hogy ne Rob kapja meg a szerepet.
